Raimei Miharunak: Meg kellene itt állítsalak, igaz? Figyelj, aggódom, hogy szomorkodni fogsz, akár az utadba állok most, akár nem. Mosolyogj! A legvégéig mosolyognod kell!

Yoite:Azt akarom, hogy teljesítsd a kívánságom.
Miharu:Te is?
Yoite:Azt akarom, hogy eltöröld az egész létezésem,
mintha sosem lettem volna.
Miharu:Meg akarsz halni?
Yoite:Nem erről van szó. Azt akarom,hogy változtasd meg a múltat.
Mintha meg sem születtem volna ezen a világon.

Miharu: -Beragadtál?
Yoite:    -Rejtőzök.
Miharu: -Rejtőködsz?Akkor énis elbújok...

Yoite:Yukimi.
Yukimi:Mi az?
Yoite:Én...Élek?
Yukimi:Hogyne élnél.
Yoite:Csak mert....senki sem veszi észre.
*szomorú*
Yukimi:Úgy tűnik,mintha nem vennélek észre?
Nem kétséges,hogy élsz.Elvégre még lélegzel.
Yoite:Élni azt jelenti hogy,kapcsolatba kerülsz másokkal
és teszel értük valamit?
Yoite:A fenti világ tele van fájdalommal.És Nabari világa is
tiszta seb.Ahogy felhalmozódnak csak újabb sebeket ejtenek.
Miért keverednek egymás dolgaiba mások?
Yukimi:Mert végül az ember nem képes túlélni enélkül.Így megy ez..
Yoite:Mást nem tudok ,csak fájdalmat okozni...Úgyhogy biztosan nem élek.