Shimizu Raikou egyik kedvenc virága a cluster-amaryllis névre hallgató virág. Úgy gondoltam említést teszek erről a virágról, hamár szó volt róla.

A virágnak több neve is van, a Sangsahwa a koreai elnevezése, angolul lehet Spider Lily, Lovesickness Flower, Hurricane Lily vagy Cluster Amaryllis (az Amariliszek családjába tartozik). A japán neve Higanbana (彼岸花), legalábbis a pirosnak. A piros spider lily latin neve Lycoris Radiata. Kelet és Dél-Ázsiában honos növény (Japán, Kína, Korea, Vietnám, Laosz, Burma, Nepál, Thaiföld, Pakisztán, Afganisztán és Irán egyes részein).

A japán névben szereplő Higan egy Buddhista ünnep, melyet a tavaszi és őszi napéjegyenlőségkor tartanak. A növény onnan kapta a nevét, hogy az őszi napéjegyenlőség idején szokott virágzani. A szó jelentése amúgy “a Sanzu folyó túlpartja”, így szoktak a Buddhista költészetben a Megvilágosodásra utalni. A folyó innenső része a tudatlanság és szenvedés, a túlpart pedig a béke és a megvilágosodás. Na de a lényeg: Mivel a vörös változata általában az őszi napéjegyenlőség idején a temetők környékén virágzik, így a kínai és japán Lótusz Szutrában mint baljóslatú virágot emlegetik, ami a Diyu-ban (Pokolban) virágzik és a holtakat kíséri át következő életükbe.

Egy történetet hallottam róla, mely arra alapozódik, hogy amikor a Sangsahwa virágzik, lehullanak a levelei és amikor kinőnek a levelei, akkor a virága hervad el. A történet szerint réges-régen volt egy város, melynek szélén nagy táblában virágzott ez a virág (a történet szerint Manjusaka, mindjárt kiderül, hogy miért). A virágok illatának varázsereje volt, mely visszaidézte az elmúlt életek emlékeit. Ezeket a virágokat két tündér őrizte, Manju (ő felelt a virágszirmokért) és Saka (ő pedig a levelekért). Bár sok-sok éven át figyelték a szépséges virágokat, egymást mégsem láthatták sosem. Mivel nagyon szerettek volna találkozni, megtagadva sorsukat a mennyek akarata ellen cselekedtek és találkoztak. Első látásra egymásba szerettek. Abban az éveben a virágok szirmai a levelekkel együtt tündököltek. Az istenek azonban tudomást szereztek a tündérek engedetlenségéről és elválasztották őket egymástól és az élet és halál állandó körforgására ítéltettek örökké elválasztva, megtapasztalva az emberi lét fájdalmát és szenvedéseit. A Manjusaka így a túlvilág virága lett. A sok-sok virág eltűnt a város széléről és onnantól csak a túlvilágon nyílott. Minden egyes alkalommal, amikor Manju és Saka egy új életbe vándorolt és érezte a virágok illatát, visszaidézték egymás emlékét és fogadalmat tettek, hogy újra egyesülni fognak.

Ez a virág az egyetlen, mely a Sanzu túlpartján nyílik. Amikor a halál után az emberek meglátják ezt a virágot, felidézi bennük előző életüket. A Manjusaka japán kiejtés szerint Manjushage. Úgy tartják, ha az ember olyasvalakivel találkozik, akit talán nem lát többé az életben, az út szélén ezek a virágok nyílnak. A japánok gyakorta visznek ilyen virágot a temetésekre.

Egy koreai történet szerint volt egyszer egy hajadon, aki egy szerzetesbe szeretett bele, a férfi azonban visszautasította őt. A lány belehalt a bánatba és a sírja közelében ez a virág nyílt. Ezért hívják úgy, hogy Lovesickness Flower, azaz "a szerelmi bánat virága".