A japán nyelvben három írásrendszer van:

• a hiragana,
• a katakana szótagírások,
• a kandzsi kínai eredetű szóírás.

Használatos még a rómadzsi, ami a latin betűs írás neve. 1947-ben az USA megszállók nyomására az addigi 50 000 jelből álló jelrendszer helyett az alap jelkészlet számát 1850-re korlátozták, majd 1981-ben a listát 1945 tételre bővítették.

A kandzsival a szavak fogalmi részét, például a főneveket, az igetőt írjuk le, míg a hiraganával a toldalékokat és a határozószókat, az idegen szavakat általában katakanával írjuk.

A következő táblázat bemutatja a japán nyelv alapvető szótagjait. A táblázatot úgy kell használni, hogy a bal oldali mássalhangzó után kiejtjük a felül lévő magánhangzót.

Van néhány kivétel a hiragana, ill. a katakana olvasásában:

• Az sz-sor minden szótagja sz-szel kezdődik, kivéve し/シ, amely sinek ejtendő; hasonlóan a z-sor, melyben minden dz-vel, kivéve a じ/ジ, mely dzsinek ejtendő.

• A t-sor kiejtése: ta csi cu te to. A d-sor hasonlóan: da dzsi dzu de do.

• A ふ/フ mássalhangzója valójában egy f-szerű hang, amit nem a fogakkal, hanem az ajkakkal képzünk.

Kiejtési és egyéb tudnivalók:

• ん/ン – önálló szótagot képző n hang.

• A v-sor mássalhangzója az angol w-hez hasonlít; hasonlóan a ふ/フ f-szerű hangjához, ez sem v, hanem a fogak helyett az ajkakkal képzett hang. A を/ヲ hangot sokszor csak simán o-nak ejtik, ám ettől még nem ugyanaz a szerepe a két hangnak.

• Az あ/ア egy a magyar á-hoz hasonló hang, viszont annyira nem nyílt, és rövid.

• Az i, e és o hangok olyanok, mint a magyarban.

• Az う/ウ ajakkerekítés nélküli u hang, kiejtése ü-szerű.

Most pedig jöjjenek a nevek:

• Rokujo Miharu: Rokudzsó Miharu

• Kotarou Fuuma: Kotaro Fuma

• Aizawa Kouichi: Áizává Koicsi

• Kazuhiko Yukimi: Kázuhiko Jukimi

• Thobari Kumohira: Tobari Kumohira

• Yoite: Joite

• Gau Meguro: Gau Meguro

• Juuji Minami: Dzsudzsi Minámi

• Shijima Kurookano: Sidzsima Kurókano

• Hatori Toujuurou: Hátori Tódzsuró

• Shimizu Raimei: Simizu Ráimei

• Raikou Shimizu: Ráiko Simizu